közelégi érzékelő PNP és NPN
A PNP és NPN közelítési érzékelők olyan alapvető elektronikai eszközök, amelyek képesek érzékelni tárgyak jelenlétét fizikai kontaktus nélkül. Ezek az érzékelők különböző tranzisztoros konfigurációkat használnak érzékelőképességük eléréséhez. A PNP érzékelők pozitív kapcsolási logikát alkalmaznak, míg az NPN érzékelők negatív kapcsolási logikát használnak. Mindkét típus elektromágneses mezők segítségével működik, és akkor hoz létre nyitott vagy zárt állapotú kimeneti jelet, amikor egy tárgy belép az érzékelési tartományukba. A fő különbség a bennük lévő áramirányban rejlik: a PNP érzékelők áramot szolgáltatnak a terhelés felé, míg az NPN érzékelők az áramot a terhelésből vezetik el. Ezek az érzékelők széles körben alkalmazottak az ipari automatizálásban, gyártási folyamatokban és minőségellenőrzési rendszerekben. Kiemelkednek olyan környezetekben, ahol a mechanikus kapcsolók alkalmatlannak vagy megbízhatatlanoknak bizonyulnának. Az érzékelési távolságuk általában 1 mm-től 50 mm-ig terjed, és különböző anyagokat képesek detektálni, beleértve fémeket, műanyagokat és folyadékokat is. A PNP és az NPN közötti választás elsősorban a vezérlőrendszer követelményeitől és a regionális preferenciáktól függ, Európában általában a PNP, Ázsiában pedig inkább az NPN terjedt el. Robusztus felépítésük megbízható működést biztosít kemény ipari körülmények között, por-, nedvesség- és elektromágneses interferencia-ellenállást nyújtva.