fényelektromos érzékelő
Egy fotóelektromos érzékelő egy kifinomult elektronikus eszköz, amely fényalkalmazásokat használ az objektumok jelenlétének, hiányának vagy távolságának észlelésére különböző ipari és kereskedelmi alkalmazásokban. Ez a sokoldalú érzékelő úgy működik, hogy kibocsát egy fényt, általában infravörös, látható vörös vagy lézerfényt, és méri a vett fény változásait, amikor az objektumok megszakítják vagy visszaverik a sugarat. Az érzékelő két fő alkatrészből áll: egy kibocsátóból, amely kivetíti a fényt, és egy vevőből, amely érzékeli a fényjelet. Ezek az érzékelők három fő üzemmódban konfigurálhatók: átbocsátó (through-beam), visszaverő (retro-reflective) és szórt visszaverés (diffuse reflection). Az átbocsátó rendszer különálló kibocsátó és vevő egységekből áll, amelyek egymással szemben helyezkednek el, így biztosítva a leghosszabb érzékelési távolságot és a legnagyobb megbízhatóságot. A visszaverő érzékelők egy reflektort használnak, amely visszafordítja a fényt a vevő felé, amely ugyanabban az egységben található, mint a kibocsátó, így költséghatékony megoldást nyújtva közepes távolságú észleléshez. A szórt visszaverésű érzékelők az objektumról közvetlenül visszaverődő fény alapján érzékelik az objektumot, így ideálisak rövid távolságú alkalmazásokhoz. A modern fotóelektromos érzékelők speciális funkciókat is tartalmaznak, mint például háttér-szuppresszió, előtér-szuppresszió és pontos digitális kalibrációs lehetőségek, amelyek lehetővé teszik megbízható működést nehéz ipari körülmények között is, miközben magas pontosságot és ismételhetőséget biztosítanak.